Erkölcs vagy Hit (tan)

Az idei évtől az általános iskola első osztályába jelentkező gyerekek szüleinek választania kell, hogy a gyerek erkölcstant, vagy hittant tanuljon.

Miért kell választani, és miért pont ebből?

Mi van akkor, ha én ateista vagyok, tehát hittant nem szeretném, hogy tanuljon a gyerekem, az erkölcsöt, meg mint szülő én tanítanám neki. Ne az iskola (egy tanár, akinek akármilyen lehet az erkölcse) nevelje erkölcsre a gyerekemet, az az én kötelezettségem.. És akkor mi van, ha én nem katolikus vagyok, hanem református, evangélikus, ne adj isten nem is keresztény, hanem sinto, buddhista, muzulmán, zsidó?

Akkor sem a hit sem az erkölcstan nem jöhet szóba, hisz a vallásokhoz szorosan hozzátartozik az erkölcs is, ahány vallás annyi erkölcsi értékrend (leszámítva természetesen a néhány alap erkölcsi értéket).

Ezzel a döntési kényszerrel a szülők és gyerekek egyik alapjogot sérti az állam, nevezetesen a szabad vallásgyakorlásét.

Az egy másik kérdés, hogy miért van szükség ennek a két "tantárgynak" az oktatására? A XIX. században ez még bevett szokás volt, a kor oktatási rendszereinek és alapértékrendjének megfelelő. Egy baj van, azóta eltelt 100 év, és ez-az megváltozott a világban. Mi szükség visszatérni elavult tárgyakra.

Vajon az segít-e a társadalmi problémákon, ha minden diák tanul erkölcsöt vagy hittant? Mindenki becsületes, hitbuzgó emberré válik, megoldódnak a társadalom erkölcsi problémái?

Egyáltalán milyen hitet és erkölcsöt fognak oktatni a gyerekeknek? A keresztény értékrenden alapulót? Esetleg ökumenikus hit és erkölcsoktatás lesz? Akkor felvesznek annyit tanárt? Vagy átképzik az informatika tanárokat erkölcstan tanárrá? Hisz úgyis csak heti egy informatika óra szerepel a tervekben, ezeknek a tanároknak egy csomó ideje felszabadul. Legalább nem kell őket leépíteni:)

Mi a szándéka a kormánynak azzal, hogy két ilyen idejétmúlt tárgyat újból bevezessenek a közoktatásba? Vajon ezzel kívánják megalapozni egy erkölcsös és buzgón vallásos ország alapjait a jelenlegi kormány? És az mire is jó? Ezzel vajon biztosítani lehet, hogy hatalomban maradjanak? Nem fog kinyílni a szemük, hogy bort isznak és vizet prédikálnak erkölcs dolgában?

Úgy tűnik ez is - mint oly sok intézkedése a kormánynak - csak álszent képmutatás, populista fogás, nagy tüsszentés a semmibe. Arra jó, hogy még több kárt és gondot okozzon, fokozódjon a fejetlenség.

A. Twelvetrees

Jetiválasz - az új Uj a web alatt

Mióta Uj Péter kilépett az Index.hu-ból, mindenki a magyar web körül azt találgatja milyen projectbe vág bele, hol tűnik fel a hazai gonzó egyik kulcsfigurája.
Hát kiderült. Lassan 2 hete elindult a jetivalasz.hu az új project. Szarkasztikus, polgárpukkasztó blogg és tweet-szerűen rövid "szösszeneteket" tartalmazó "hírkomment" szájt.
Szokásos módon nagyon a polgárpukkasztás és a durva közönséges szókimondás határán egyensúlyoz. Nagy kérdés, hogy vajon erre vevő-e a magyar webközösség? Lesz-e olyan ikonikus site belőle, mint az index volt(!). Nyilván az már most látszik, hogy szakítani akar a nagy befolyásos hírsite minden velejárójával, a politikai, pártos elkötelezettség valós vagy vélhető kötödésével, a multitőke befolyásával.
Nekem tetszik, érdekes, rövid velős, odamondogatós.

Kívánom, hogy jöjjön be neki és legyen ismét egy internettot, korai idexet idéző igazi független véleménynyilvánító oldal a neten.

link: http://jetivalasz.hu/

A. Twelvetrees

Oktatási reform, vagy droidképzés? Mit akar a kormány az új oktatási rendszerrel?

Lassan-lassan készülget a magyar közoktatás unortodox átalakítása. Hittan vagy erkölcstan már az általánosiskola első osztályától, több testnevelés óra (esetleg egy-egy kiváltva néptánccal), heti egy informatika, kevesebb reál és humán tárgy a középiskolákban.

Szóval ismét látszik, hogy a ló rossz oldaláról közelítik meg a kérdést. Ha már átalakítják ezt a poroszos elavult rendszert a nemzetközi tapasztalatok alapján tennék, nem egy ugyanolyan (csak ellenkező előjelű) váltást hajtanak végre a közoktatásban, mint az 50-es években. Ennek - szigorúan társadalmilag nézve - nem sok értelme van, persze a saját beszűkült gondolkodásuk alapján nagyon is sok. Hiszen így már gyorsan és hatékonyan ki tudnak nevelni egy olyan későbbi szavazóbázist, ami bármikor és bármeddig hatalomban tartja őket esetleg (ne adja isten) visszasegíti őket abba.

A társadalmi felelősség mint olyan nem is szerepel a koncepcióban, olyan oktatási rendszer megalkotása, amely lépést tart a XXI. század kihívásaival, megfelelő a diákoknak, tanároknak és még az esélyegyenlőség is fontos benne.

Mi lenne, ha a szerencsétlen 6 éves gyerekeknek nem kéne egyből az óvoda laza játszós környezetéből egyből egy katonai kaszárnya fegyelmével felvértezett iskolába kerülnie? Erre van már elég jól működő megoldás, az angolszász preschool rendszer. Itt a gyerekek 4 vagy 5 éves koruktól egy iskola előkészítőbe járnak, fokozatosan szoknak hozzá az iskolai környezethez, követelményekhez, fegyelemhez. Ez olyan istentől elrugaszkodott dolog lenne? Megpróbálni legalább valamelyest megkímélni a gyerekeket az új környezetbe beilleszkedés stresszétől? Játékosan bevezetni az iskolába az baj? Nem hiszem, sőt, remek ötlet.

Mire jó, az, hogy heti 5 tornaóra van? Önmagában semmire, amíg ilyenek a tornaórák. Nem sorban állás, igazodás, egyszerre lépés, gimnasztika oktatás lenne  a feladata a tornaórának, hanem, az, hogy a tanulásban az órákon elfáradt gyerekek kipihenjék magukat, feltöltődjenek. Focizzanak, kidobóst játszanak, kosarazzanak, olyan csapatban játszható kevés technikai igényű sportokat csináljanak, ami feltölti őket, de ugyanakkor megtanítja őket csapatként együtt dolgozni. Ez erősítené az osztályközösségeket, eltüntetné (legalábbis időlegesen) az anyagi különbségeket a diákok között és kikapcsolódnának. De erre nincs szükség heti 5 napban, illetve nem az iskola keretei között. Igen a gyerekekben az az igényt kell elültetni, hogy ne plázázással, csavargással töltsék a szabadidejüket, hanem a "grundon" focizva, kosarazva, ne adj isten rögbizve. (Tudom a rögbi idegen a hazai kultúrától és erőszakos durva sportban tűnik és csak fiúk játszák, de ez nem igaz. A rögbi kemény, de egyben nagyon sportszerű, szabálytisztelő sport, és létezik belőle kevésbé kemény fizikai kontaktusra épülő verzió is a szalagos rögbi.
(http://www.rugby.hu/uploads/kozponti_dokumentumtar/szalagos%20szab%C3%A1lyk%C3%B6nyv.pdf ). Az ilyen mennyiségű testnevelésóra bevezetése nem fogja növelni a sportosabb, egészségesebb fiatalság arányát, csupán a közismereti, szakmai oktatás minőségének rovására fog menni.

Az egyik legnagyobb hiba, az informatikaoktatás csökkentése. Noooormálisak ezek ? A XXI. században, amikor az informatika, a számítógépek minden átszőnek, e tudás nélkül labdába se lehet rúgni a munkaerőpiacon még segédmunkásként se. Egyszerűen ezzel csak azt lehet elérni, hogy egy csomó funkcionális analfabéta gyerek kerül majd ki a rendszerből. Ahelyett, hogy kihasználnák az informatika terjedése adta lehetőségeket az oktatásban, ahelyett megpróbálják azokat nem létezőnek feltüntetni. A számítógép, okos eszközök használatának tanítása által motiválni lehet a nyelvtanulásra a gyerekeket, hisz az informatika alapnyelve az angol. A játékok, amikkel a gyerekek játszanak szinte kizárólag angolul vannak ez egy remek lehetőség arra, hogy a diákok megérthessék az idegen nyelv ismeretének fontosságát. Arról nem is beszélve, hogyha ezeket az eszközöket megpróbálnák az oktatás más területeire is bevonni.

Összességében azt gondolom ez az egész ami folyik nem az oktatási rendszer reformja, hanem egyrészt egy kritika nélküli rombolása a  múlt - kommunista rendszer - oktatási rendszerének, másrészt egy egyérdekű, könnyen befolyásolható nem túl okos egyszerű néptömeg létrehozása, akit a jelenlegi kormányzat könnyen használhat bármilyen céljára, hisz nem ismerik majd Petőfit, Arany Jánost, József Attilát, nem tudnak internetezni (és ott szinte ellenőrizhetetlenül szervezkedni). Csak teszik a dolgukat, mint a robotok.

Lehet, hogy ez az ország lesz az első mintaállama az Orwel-i 1984-nek, vagy Huxley Szép Új Világának? A törvénykezés, az alkotmányos rend folyamatos bontása, a külső ellenség-képkeresés, a paranoid rettegés mind mind efelé mutat. Bízom benne, hogy az emberek ezt egyre többen veszik majd észre és tesznek is ellene.Remélem nem.

A. Twelvetrees

Ki űzi ki elefántcsonttornyából a hazai múzeumi intézményeket?

Évek óta folyamatosan csökken a hazai múzeumok látogatottsága. Csak egy-egy sztárkiállításra (nagy és közismert mesterek hívónevére) jelennek meg tömegek a múzeumok elött (Van Gogh, Munkácsy, Impresszionisták). Láthatóan ezek az intézmények nem találják az ellenszert.

Pedig meglátásom szerint egyfelől egyszerű okai vannak a látogatószám csökkenésnek. A múzeumok és az emberek nem egy nyelvet beszélnek. Ezek az intézmények megragadtak a tudományos munka értelmiségi réteghez szóló módon való kommunikálásánál. Ezzel a lakosság pusztán elenyésző százalékát érintik meg, a széles tömegek elérésére képtelenek (pedig „a kultúra mindenkié). Továbbra is a XIX. – XX. századból fennmaradt tudományos elefántcsont toronyból szemlélik az őket körülvevő „plebszet”, mint olyanokat, akik nem is érdemesek ennek a fenkölt és szent dolognak a befogadására. Ez szép, csak túlhaladott. Nem elsősorban az emberek érdektelensége miatt nem látogatják ezeket a helyeket, hanem a köztük levő szemantikai univerzumbeli szakadék miatt. Egyszerűen az emberek nem is értik miről is beszélnek az okosok.

A megoldás rém könnyű lenne. Csak kommunikációs stratégiát kellene váltaniuk. Olyan dolgokat kellene a társadalommal – „a plebszel” - megosztaniuk, amik érdekesek lehetnek. Kicsit bulvárszagú, figyelemfelkeltő dolgokat. Például, hogy mik vannak a raktárak mélyén, hogyan működik a restaurálás, hogy néz ki egy „múzeumi backstage”, hogyan lesz a semmiből egy kiállítás.

Igen ez úgy tűnik, hogy mintha egy kicsit le kéne menniük kutyába (igen le is kéne!) és a tudományos munkát fel kéne adniuk, hogy bohócként szórakoztassák a népet, de NEM! Egyszerűen csak szét kéne választani ezeket a feladatokat, mint egy professzionális nagyvállalatnál is. Attól még nem áll meg a fejlesztés-kutatás-gyártás a Microsoftnál, hogy Steve Balmer bohóckodik és kiabáll a színpadon.

A látogatószám csökkenés azt példázza (többek között), hogy rosszul működik szinte mindegyik intézményben a kommunikációval foglalkozó terület. Nem a sokat emlegetett pénzhiány az elsősorbani felelős, hanem a vezetések, akik nem látják át, hogy megváltozott a világ és másképt kell megszólítani az embereket manapság.

Vajon milyen módon lehetne ezeket az állami mamutokat rávenni arra, hogy változzanak meg? Az állami forrásmegvonás nem megoldás. Egyrészt a kultúra állami támogatása és a területen történő állami szerepvállalás nem megspórolható költség, másrészt az az állami szándék, hogy a források csökkentésével majd a múzeumok kreatívabban fognak látogatókat fogni nem jött be. Ehelyett jött a szokásos panaszáradat, hogy a kormány megöli a kultúrát. Amíg ezek az intézmények az államtól várnak segítséget minden problémájuk megoldására vélhetően nem is fog ez a helyzet megváltozni, hisz látható, hogy kommunikációs stratégia váltás helyett marad a mutogatás a gonosz államra.

A. Twelvetrees

Zavar az állami "kultúrweben"

Mint informatikai érdeklődésű ember (ti. geek) és mint kultúrgyökerekkel megáldott ember alapvetően megszállottan használom a web 2.0-t és követem a hazai és nemzetközi múzeumok, kiállítóhelyek tevékenységét ezeken a csatornákon, és arra jöttem rá, hogy nálunk az állami intézmények nem (nagyon) használják, tudják használni ezeket az eszközöket, ellentétben a magánkézben levő helyekkel.

Vajon miért is van ez? Manapság ezek a webes felületek a reklámtevékenység egyik legfontosabb területei. Remekül lehetne ezeket használni, főleg úgy, hogy ezek ellenszerei lennének a hazai állami kultúrát jellemző pénzhiányának. Hiszen ehhez leginkább csak internetkapcsolat és emberi erőforrás kell. Mi több, ezeken a csatornákon keresztül elérhetnének egy olyan réteget – a fiatalokat – akiket a hagyományos eszközökkel nem tudnak. Ha a kultúrális intézmények használják is facabook, twitter, google+, foursquare, blog eszközeit, azokat csak úgy teszik, ahogy azt egy magánember is tenné (ahogyan a kommunikációs osztályokon ülő kolléga a saját tartalmait posztolgatja). Lényegtelen tartalmakat, visszajelzést nem igénylő semmiségeket osztanak meg, gyártanak. ugyankkor maradéktalanul hisznek az elektronikus hírlevél szentségében. Abban a kommunikációs eszközben, mely a web hajnalán egy csoda volt, manapság azonban a spamszűrők kedvenc csemegéje. Látszik, hogy nincs a webkettes tevékenység mögöttük semmilyen koncepció, tartalom, csak csinálják, mert kell és trendi. Nincs külön koncepció a weboldalra és a közösségi hálózatokra, ugyanaz ugyanúgy jelenik meg, pedig alapvető különbségek vannak a két terület működési mechsanizmusa között.

Jómultkor beleolvastam egy ilyen intézmény (az egyik legnagyobb hazai – azóta megszűn önállóan létezni – múzeum) egy kiállítás kapcsán indított blogjába. Hát mit mondjak szánalmas volt. Nagy akarás, a névtelenségbe burkolózó szerkesztő és a kurátor (a két kolléga) szánalmas komment-párbeszédei, hihetetlenül érdektelen tartalmak, nulla visszacsatolási lehetőség. Látszott, nem tudják eldönteni kihez szóljanak, milyen formában, milyen tartalmat készítsenek.

Zárójeles megjegyzés: Ez ugyan felvet még egy problémát, a kihez szóljon a kultúra problematikáját (ezzel majd máskor foglalkoznék bővebben). A hazai múzeumok még mindíg ott tartanak, hogy a magas kultúrát a magas műveltségű réteggel kell megosztani tudományos értekezések, benfentes összekacsintásokkal. Elfelejtik figyelembe venni, hogy ez az elmúlt közel 60-70 évben megváltozott. Természetesen fontos ezen helyek tudományos munkája, de egyrészt az itt őrzött vagyon közjav, tehát mindenkié, másrészt pedig megváltoztak a kultúra „fogyasztás” szokásai. (link: Ki űzi ki elefántcsonttornyából a hazai múzeumi intézményeket?)

Még azt sem lehet mondani, hogy ezen eszközök kihasználásához magasan kvalifikált emberek kellenének (ugyan lehetne ilyen), pusztán egy-két lelkes ember, aki utánaolvas, nyomoz annak, hogy ez máshol hogyan is működik és megpróbálja azt a hazai környezetre átültetni.

Ezzel a dilettantizmussal kihagynak egy olyan lehetőséget, mely a hazai kultúrális életet ismét egy sokak által elérhető, érthető tartalommal rendelkező dologgá tenné. Újra lennének szerethető intézmények nem pedig csak elefántcsonttornyok és konténer sztárkiállításokat bemutató intézmények.

De, hogy valami pozitív is kerüljön ebbe az írásba ki kell emelnem a Ludwig MúzeumKortárs - Művészeti Múzeumot (http://www.lumu.hu/; https://www.facebook.com/ludwigmuseum; https://twitter.com/ludwigmuseum; https://foursquare.com/v/ludwig-m%C3%BAzeum/4bc5bf530a30d13a11615a9c ) ebből a katyvaszból. Láthatóan nagyon tudatosan felépített, a teljes webet lefedő koncepcióval és tartalomgyártással rendelkeznek. A hazai kultúrális közéletben ők például a foursquare-t is tudatosan használják (jutalmazzák a check in-eket például). Számomrea abszolút pozitív meglepetés és a többiek számára pedig követendő példa lenne!

A. Twelvetrees

"Gyáva népnek nincs hazája"

Az a nép (nemzet), amely nem képes önmagával, önmaga múltjával szembenézni elveszett nemzet. A magyar ilyen, vagy legalábbis eddig ilyen, hiszen az elmúlt majdnem 100 év alatt nem nézett szembe egyetlen hibájával sem a saját történelmében. És ezek a nem szembenézések, csak újabb és újabb hibákat, veszett helyzeteket, végső soron pedig újabb "nem szembenézéseket" - bujkálásokat - eredményezett.

Egy szociológiai-társadalmi kutatás szerint egy nemzetnek nagyjából 50 év kell ahhoz, hogy történelmi hibáival szembe tudjon nézni. Ennyi idő alatt hal ki általánosságban az a nemzedék, amely az adott történelmi szituációban személyesen is érinett volt, tehát nagyjából a személyes töltet ennyi idő alatt huny ki. Ennek megfelelően Magyarországon a trianoni békediktátummal szembeni tudatos, felelős szembenézésnek nagyjából 1960, 1970 környékén mindenféleképpen meg kellett volna történnie. Persze ez egy kicsit így bonyolult, lévén hazánknak akkor sem (de nagyjából soha sem) volt egyszerű a történelme. Ugye az I. világháborút lezáró békediktátummal való szembenézés "egy kis gellert kapott", hogy úgy mondjam egyik hibánkat egy másikkal próbáltuk elfedni.

Igen tudom tudom, tudom nemcsak a revans-vágy hajtotta a központi hatalmakat a II. világháborúba, hanem például a gazdasági világválság is és még sok dolog szerepet játszott benne.

És mint az ilyenkor lenni szokott a második hiba még súlyosabb volt (II. világháború, holokauszt).  Egy szerencsésebb (?) történelmi helyzetben levő országban, mint például Németország, ahol megtörtént a szembenézés igen gyorsan és fájdalmasan. - Mondjuk az ő szembenézésük a II. világháborúval, hogy úgy mondjam kényszer volt, hisz nem egy réteg, hanem egy egész nemzet vált felelőssé (kollektív bűnössé) a háború után, ezért ez "az új világrend felépítéséhez" elengedhetetlenül szükséges volt. - Ugyanakkor minket a szokásos történelmi pech üldözött 1945-ben is.

Ahelyett, hogy a felszabadult ország megindulhatott volna a demokratizálódás útján, jött a szovjet mintájú, sztálini diktatúra sötét  7 éve, majd a szocialista világrend építése újabb közel 30 évig. Ugyan a 1949 és 1989 közötti szovjet mintájú világrendben a fasizmus, nácizmus, holokauszttal történő szembenézés megtörtént, de hogy úgy mondjam nem önkéntes alapon, hanem hatalmi szóra, és ez mint tudjuk nem őszinte dolog, tehát nem is ért semmit.

De, mint mindig eljött a pillanat nálunk is. 1989-90, rendszerváltás, a vasfüggöny lebontása, új demokratikus társadalmi berendezkedés kialakítása remek lehetőséget kínált volna ezeknek a társadalom testében levő gennyes tályogoknak az eltávolítására. Ekkor még a társadalmi-politikai összefogás is meg lett volna hozzá, de NEM. Megint a sunyulás, mismásolás, a "ganéj" elkenése következett. Ez ugyan akkor még nem látszott - bár sejthető volt - később súlyos következményekkel járt.

Szépen lassan ezek az elmulasztott "színhelyszemlék" (Rejtő Jenővel élve) megmérgezték és mérgezik a közéletet. Sok dologban megnyilvánul ez. Az EU utálatára (hisz a franciák, akik elcsatolták 1918-ban az ország 2/3-át vezető szerepet töltenek be ebben a szövetségben), a mélymagyarság (szélsőséges nacionalizmus) előretörése, a fokozódó idegengyűlölet, társadalmi-történelmi szituációk politikai, országirányítási értékké emelődése, melyek kis túlzással háborús bűnök és bűnösök (például Horthy kormányzó holokausztban játszott szerepének elmismásolása, Nyírő József (nyíltan nácibarát, a nyilas parlament tagja) állami szerepvállalása való újratemetése, stb.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a Rákosi diktatúra bukása és 1956 óta is eltelt az az ominózus 50 év, de ez ügyben is őszinteség helyett csak a szokásos nagy méla kuss, illetve politikai demagógia megy.

Itt lenne az ideje, hogy kimondjuk őszintén:

1. Az I. világháborút elveszítettük, a történelmi Magyarország 2/3-át a trianoni békediktátum keretében elcsatolták

2. A II. világháborút szintén elveszítettük, tevőleges (NEM! nem csak belesodródott áldozatként) részt vettünk a holokausztban, az I. és a II. bécsi döntés segítségével szintén háborús bűnöket követtünk el az országhoz visszacsatolt területeken

3. 1949 és 1956 között a Rákosi diktatúra alatt politikai-hatalmi okokból emberek ezreit hurcolták meg, kínozták meg, telepítették ki, tették tönkre életüket

Nagy valószínűséggel, ha a társadalom ezekkel a történelmi tényekkel szembenézett volna, akkor a mostani politikai ámokfutás nem, vagy csak kisebb valószínűséggel alakulhatott volna ki. Egy nyiltan szélsőjobboldali, antiszemita, idegengyűlölő párt, mint a Jobbik nem tehetett volna szert ekkora politikai befolyásra, nem lenne ennyi szimpatizánsa. Természetesen a válság felerősített volna a szélsőséges politikai irányzatokat, de a társadalom elitélné őket és csak marginális jelentőségük lenne.

Nem szivároghatott volna vissza kormányzati szintre a Horty-féle uram-bátyám (méltóságos uram) féle kicsit a szélsőjobbal kokettáló politizálás. A nemzet érdekeire hivatkozva árvalányhajas mezbe öltöztetve nem lehetne egy egész országot 2 év leforgása alatt tönkretenni.

Szükséges lenne a szélsőjobboldal, idegengyűlölet elleni hatékony és kemény állami fellépésre! Igen, teljesen antidemokratikus módon a Gárdákat, Betyárokat, Őrseregeket karhatalmi erővel szétverni, tagjait letartóztatni, vezetőjüket példamutató módon elítélni.

Nem lehetne ezeket az eszméket kormányzati tartalommá emelni, meghatározó politikai erővé tenni, mert a társadalmi ellenállás elsöpörné ezeket! Olyan módon, ahogy egy jobban működő demokratikus országban sincsen erre esélyük.

Talán egyszer - remélem nem is oly sokára - eljön az a pillanat, amikor ez a nemzet a tükörbe néz végre, és kimondja, amit ki kell, őszintén, mellébeszélés nélkül felvállalja saját történelmi tetteit, szerepeit a múltban és a jelenben is. Ha ez megtörténik végre, akkor elkezdődhet az a folyamat melyben felépülhet végre egy működő demokratikus berendezkedésű társadalom, mely jogi és társadalmi korlátokat tud szabni mindenféle szélsőséges megnyilvánulásnak.

A. Twelvetrees

A magyar Őstermelő és a szabadpiac

Járok a piacon és csodálkozok, illetve elgondolkodok. Minden zöldség-gyümölcs nagyon drága (mondjuk manapság mi nem az, de itt tényleg az). Pedig szívesebben vásárolnék termelőtől a piacon, mint a multitól a kitudja honnan milyen feltételekkel összevásárolt árujából. De nem tehetem, mert nincs rá pénzem, tehát mit teszek? Elmegyek a "tescoauchancorába", és ott veszem meg a zöldség-gyümölcsöt. Mi következik ebből? Az, hogy a kistermelő tönkremegy, rárohad az áruja, nem éri meg foglalkozni vele, hisz nem veszi meg senki.

Nyomozásba kezdek (mint afféle magyar zöldséggyümölcs Colomboba oltott Kócsag hadnagy), hogy kiderítsem miért is lehet ez így. Az eredmény azt mutatja, hogy az áru minőségében nincs nagy eltérés. A kis-őstermelő áruja általában ugyanolyan, sőt sokszor randább is, mint  a hipermarketé. Akkor tán azért mert hazai? Még ez sem teljesen igaz, mert sok termelő külföldön termeli a "magyar árut". Akkor meg miért?, feszít belülről a nyugtalanító kérdés.

Két kézenfekvő okot találok hirtelen drágaságra:

- az elcseszett adórendszer (Hiszen, ha a termék árának durván 40%-át lenyeli az állambácsi, akkor mi marad neki). Ok, 1 pont oda.

- aszály van("meg a muszáj és a táncdal fesztivál" is - ahogy Hofi mondta 50 évvel ezelőtt), még 1 pont oda. Ez már 2 pont.

De a "gonoszmulti" meg el tudja adni a saját áruját ugyanannyiért (1 pont oda) is, és bevallottan külföldi áruként is (még 1 pont).

A fent felsorolt két ok meg is indokolhatná a drágaságot (és különben is a mi kutyánk kölke, tehát szeretjük), de lenne egy másik legális(!) megoldás a versenyképességre. Úgy nevezik, hogy alákínálás. Olcsóbban, de sokat adok el, és abból termelek több profitot és így termelem ki a köz és egyéb terheket, és a NYERESÉGET. És mindenki elégedett (lenne).

De nem. "Azésem"!

Miért is? Véleményem szerint azért, mert a magyar kistermelő lassan több mint 20 éve nem készült (nem akar felkészülni) a piaci versenyre. Hozzászokott, hogy ha baj van (aszály, árvíz, stb.), akkor a jóságos állambácsi segít és ad pénzt, megveszi az árut. Pedig nem ez a megoldás, sőt ez a probléma gyökere. Az államnak annyi lenne a szerepe, hogy a szabad piaci versenyt nem korlátozva próbálja védeni a hazai  termelőket, oly módon, hogy nem babusgatja közben, hanem segít nekik felkészülni erre a versenyre. De nem, mert minden kormány retteg attól, hogy valaki felemeli ellenük a szavát ("a nép, az istenadta nép") és akkor jaj  mi lesz a választásokkor. Ezzel a rettegéssel fenntartanak egy olyan mesterséges inkubátort, ami szépen lassan életképtelenné teszi az egészet. Hiszen a gyereket sem lehet elzárva egy szobába tartani steril környezetben, hogy "jajnehogymegfázzon-megüsse magát", mert akkor nem alakul ki az egészséges immunrendszere. Ez történik a magyar mezőgazdasággal is. Nincs immunrendszere! Ha valami baj van, rohan "államapuhoz", hogy segítsen, ahelyett, hogy felállna a földről, ha elesett, leporolná a térdét és megpróbálná újból és újból míg nem sikerül.

Természetesen ez az egész piac, kistermelő, hazai mezőgazdaság összefügg az egész ország helyzetével, mentalitásával. Nálunk az emberek nagy részében nem alakult ki az öngondoskodás. Ha baj van, majd más segít. Az állam, a bank, stb. Mert ugye nem mi vagyunk a hibásak, hanem, az elmúlt x év, a szemét "ipprlista" bank, a multi. Így ebben a környezetben nehéz is elvárni, hogy a társadalomnak egy rétege (a kis - őstermelők) ne így járnának el.

Ugyanakkor, ha valaki végre elkezdené lerázni magáról ezt a rossz szokást, és a maga lábára állna, akkor szép lassan elkezdhetne működni a dolog minden területen és végre le tudnánk ráz ni magunkról ezt a "mindig más a hibás, sose mi" mentalitást.

A Twelvetrees

Online szakértések

Egy facebook csoport értekezési miatt jutott eszembe ez az egész.

Kicsiny világunkban, ami bizony belefér a bal zsebembe, mert iPed-Pad, Andriodos telefon akármicsodák egészen apróra tömörítették a világot. Mindig tudhatom ki- hol- merre tart. Mikor van nyitva egy bizony üzlet. Melyik ismerős mit reggelizett, mivel játszik és éppen most születik e a gyermeke. Nem utolsó sorban mindezeket rólam is tudhatjátok.

Na, de ez nem egy összeesküvés elmélet gyártó kis szösszenet, hanem egy szakértői poszt.

Méghozzá a szakértőkről. Igyekszem a legfontosabb és legnépesebb fajtáikat sorba venni. Rövid típus leírással jellemezni és bosszankodást mellőzve beleröhögni a képükbe. Nos, vegyük elsőnek a Valódi szakértőt.

Ők azok akik, valamilyen speciális fórumon valóban szak-értenek. Némelyek több mások kevesebb sikerrel. sok orvosi illetve kertészeti fórumot böngészek, itt jelentős a tudományos fokozatok száma. Bátran kijelentem, hogy velük van a legkevesebb baj ezen a hálón. szinte mind kivétel nélkül komoly korrekt választ adtak.

A bajom nem is  fent említett csoporttal van, hanem az önkéntes szakértőkkel. Akik mindent mindig tudnak, Sőt! jobban tudnak. A tudásuk pedig, akárhogy is vesszük félinformációk sorára támaszkodik, amiket alaposan és erős érv- és internetes oldal linkelési technikával meg is támogatnak. Ők szinte kivétel nélkül váltanak szakértőből trollba. Észre sem veszed és egy kedves tanács pufogtató nő máris egy nagy büdös trollá változott. Hogy miért? Mert nem értesz vele egyet, és ennek hangot is adsz.

Ennek a fajtának sok alfaja létezik.

Itt van mindjárt a Polihisztor. Ő mindig mindenhez hozzá tud szólni, de megvallása szerint csak ahhoz kommentel amihez ért, vagy tapasztalta. Ő a moderátorok kedvence, hiszen kisebb tárgyalásokat rögtönöz, hogy miért is jogtalan az ő által írt komment törlése.

Más fajtája az Édesanya. Ő tiszteletreméltó, és anya! Ennél több nem kell. Bizony ő tudja hogyan szoptass, mit hogyan etess, mikor kell altatni, pisiltetni, leszoktatni, rászoktatni egy gyereket bármire.

Az Édesanya fajtája a legtöbbször keveredik az Orvossal. Hiszen az anyák tudnak gyógyítani, akár gumicukorral is! De ez a típus többre is képes. Ismeri az anatómiát, a sebészet csínját bínját, a betegségeket és a kezelésük módját. Ismeri a gyógyszereket az összes mellékhatásaikkal egyetemben. Rendszerint beszólnak, hogy Ő járt egyetemre! Vagy "orvossal dolgozom, tudom. Nem érted?" Kivétel nélkül a beteg félrevezetéséhez értenek a legjobban.

De ilyen szakértő alfaj a Szaki. Ők szerelő zsenik! Értenek a dűznihez, a csaphoz, az Ipad szereléshez, a forrasztóhoz, a WC tartályhoz, és vezetik az áramot bárhová. Ugyan látni nem lehet, amit valójában készítenek, ők inkább elméleti szakemberek. Neten megszakértenek bármit.

A szaki altípusai a különféle Speciális szakik. Mint IT szakértő, vizes-gázos, autószerelő, biciklizseni, kertépítő, asztalos és sorolhatnám még sokáig mi minden fér ide.

A Zöld mindenhez ért, ami bolygónkat megmenti a végső pusztulástól. Többnyire fanatikus és gyakran keveredik az Ezoterikussal. Nehéz különbséget tenni a kettő között. Általában minden környezetvédelmi,   ezoterikus és nem e világi dologról képesek beszélni, előadást tartani. Talán ők a legszerényebb terjedelmű csapat, ebben a felsorolásban. Elég kevesen vannak.

A Magyar a nemzeti büszkeség netovábbja. Nála senki nem tudja jobban a Magyar történelmet. Sorolja az Árpádházi királyokat, gulyáslevest reggelizik, pörköltet ebédel és halászlevet vacsorázik bográcsból természetesen. Ő az aki betéve ismeri a magyar néphagyományokat. Szütyőt, azaz bocsánat tarsolyt hord és Erdélyt vissza matricát ragaszt az autójára.

Azt hiszem kihagytam pár csoportot és alfajt a felsorolásból. De nem lenne annyi szabad felhő amennyi szakértő-, al-szakértő-, szakértő helyettes-, majdnem szakértő szakértő van ezen a világhálón.

folyt. köv.

Z. Teasdale
foto: Pinterest

Elmút negyven és nyócév a köztévében

Nézem a múltkor a TV-t, és mit látok? Az Egymillió lépés Magyarországon megy éppen. Hirtelen elgondolkoztam. Ez akkor most nem átkos kommenista alkotás, amelynek a NER elvei alapján működő köztévében nincs helye? Esetleg véletlen, vagy csak titkos rejtett ellenállás egy szerkesztő részéről, ami átment a szigorú kontrollon? Mindegy. Szeretem, jó, szép, a zenéje meg különlegesen édesbús (http://www.youtube.com/watch?v=FSZEqdmcGKk). Jó sorozat, sok érdekeset meg lehet tudni belőle az országról.

Nade nem is erről akarok  írni. Hanem arról, hogy ezután elkezdtem figyel(get)ni a köztévét, és arra a megdöbbentő megállapításra jutottam, hogy szinte minden nap lemegy 2-3 ilyen régi (60-as, 70-es 80-as évekbeli felnőtt gyerek, vagy ifjúsági film, sorozat). Most akkor ezek a filmek nem ellenségek? Merthogy ha jól emlékszem akkor ez egy fő irányelv volt az új MTVA-ban csak megfelelő erkölcsi értékeket bemutató a NER-el harmonizáló alkotások mutathatóak be. Ehhez képest... Ezek a filmek tele vannak a "hazaáruló, népnyúzó kommunista" ideológiával. Akkor mégis lehet ezt? Pedig egyéb helyekről az derül ki, hogy nem, nem lehet erről beszélni, még a nyomát is be kell szántani sóval (ugyanabban a közszolgálatinak nevezett TV-ben hallható ez a hírműsorokban és politikai magazinokban). Csak a nagyMAGYAR értékeket felvonultató műsorok kerülhetnek adásba? Az új sok-közpénzből készült fenti elveknek megfelelő sorozatok borzalmasak, jobb nem is beszélni róluk. Egyet leszámítva. Ez pedig a "Munkaügyek" című sorozat (http://www.youtube.com/watch?v=YaL-TE5TXqE). Hihetetlenül jó, szórakoztató, humoros és (teljesen meglepő módon) görbe tükröt tart a jelenlegi rendszernek (is).

A. Twelvetrees

Beköszönő avagy Miért is és miről is...

Üdv Mindenkinek,

Ez a TeasdaleandTwelvetrees blog, ami mindenről megmond mindent. Legyen az politika, közélet, film, könyv, társasági, társadalmi helyzet, szóval minden.

És mindezt miért? Egyrészt, mert jólesik megmondani a tutit, és különben is ÉRTÜNK HOZZÁ és KÉSZ!

Gyakran beszélgettünk szerzőtársammal ilyenekről, és rá kellett döbbennünk, hogy baromi jók vagyunk ebben a kritizálós, megmondós dologban. Sok-sok verbális blogposzt született már különféle helyzetekben (buszon, villamoson, közértbe, TV nézés közben) és most eljött a remek pillanat, hogy ez megosszuk a nagynyilvánossággal is.

Vajon miért járnak az emberek olyan boltba, üzletbe, ahol az eladók le se ..., szóval nem foglalkoznak velük sehogy vagy csak nagyon félvállról és kényszerből. Ha mindenki otthagyná ezeket a helyeket, akkor talál-talán ráébredne a tulajdonos, hogy nem az eladó, hanem a vevő a fontos.

Vagy például miért van az, hogy a tömegközlekedésen, zebrán mindíg a nyugdíjasok rohannak előre? Hova? Elkésnek a munkából? Vagy azt gondolják, hogy mivel 40-50 évvel ezelőtt ők voltak Usain Bolt át tudnak futni a szabályosan 50 - 70-el közelítő autó/busz/kamion/villamos elől? Nem ráérnek?

Miért hagyja közel 10 millió ember, hogy egy kissebbrendűségi komplexussal rendelkező zsebdiktátor és baráti köre a harmadik világnál mélyebb erkölcsi, gazdasági, társadalmi helyzetbe taszítson egy országot?

Mi lehet az oka annak, hogy egy ország egyszerűen nem képes a múltjával szembenézni? Nem a közelmúltjával, hanem a jóval távolabbi akár 100 éve történt eseményekkel se?

Ennyit elöljáróban tőlem, hamarosan jönnek az írások, a fenti felvetésekre a válaszok, és hát szerzőtársam írásai is.

Maradok további Tisztelettel:

A. Twelvetrees

Költözés

Nyájas Olvasó,

Ezúton közlöm veletek, hogy technikai és praktikussági okokból átköltözik a blog erre a címre. Remélem senki nem veszíti nyomunkat, és továbbra is követtek minket. A régi blogon található tartalmak átköéltöztetése folyamatos, az ott megjelent posztok itt is olvashatóak lesznek, az új posztok viszont mától csak itt.

A. Twelvetrees